Mi a tehetség?
Kezdetben a sikeres embereket, így a legmagasabb rangúakat, a legjobb tanulókat, a leggazdagabbakat sorolták ide. Később a különböző intelligencia - tesztekben a legmagasabb pontszámot elérőket vélték a legtehetségesebbeknek. Jelenleg sokkal bonyolultabbnak tartjuk a tehetség - talentum eredetét, semhogy egyetlen megközelítés alapján meghatározható lenne. Egyszerűen, a józan ész alapján végiggondolva a tehetség fogalmát, öt kritériumot érdemes kiemelni:
• a tehetség potenciát, lehetőséget, ígéretet, reményt, esélyt jelent
• valamelyik emberi tevékenységi körben
• olyan kiemelkedő teljesítményre, amely
• társadalmilag hasznos és amely
• megelégedettséggel, örömérzéssel, tehát sikerélménnyel jár elérője számára.
Harsányi István klasszikus meghatározása szerint:
„Tehetségen azt a velünk született adottságokra épülő, majd gyakorlás, céltudatos fejlesztés által kibontakoztatott képességet értjük, amely az emberi tevékenység egy bizonyos vagy több területén az átlagosat messze túlhaladó teljesítményeket tud létre hozni."
A tehetséget leíró teóriákból sokféle látott napvilágot, ma legáltalánosabban a Renzulli-féle az elfogadott. Ez a modell négy összetevőjét emeli ki a tehetségnek:
• átlag feletti általános képességek,
• átlagot meghaladó speciális képességek,
• kreativitás,
• feladat iránti elkötelezettség.
Átlag feletti képességek
• magas szintű elvont gondolkodás, fogalomalkotás, kombinációkészség,
• jó memória és beszédkészség,
• kiváló matematikai logika, térbeli viszonyok átlátása,
• speciális képességek (pl.: zenei, pszichomotoros stb.),
• alkalmazkodóképesség, új helyzetben hamar feltalálja magát,
• kritikus, független gondolkodás,
• gyors, pontos, szelektív információfeldolgozás,
• a lényeges és a lényegtelen dolgok megkülönböztetésének képessége.
Kreativitás
• gördülékeny, rugalmas és eredeti gondolkodás,
• ötletgazdagság, szokatlan feladat - és helyzetmegoldások,
• az új, különös, akár irracionális gondolatok, alkotások, tevékenységek iránti fogékonyság,
• kíváncsiság, merészség, szellemi játékosság, kockázatvállalás,
nonkonformizmus,
• a bizonytalan helyzetek toleranciája, humorérzék.
Ezek az összetevők is meghatározók a tehetség funkcionálásában, hiszen a tehetségre egyebek között éppen az jellemző, hogy problémahelyzetekben új megoldásokat talál, s ez kreatív képességek nélkül elképzelhetetlen.
Motiváció
(feladat iránti elkötelezettség): olyan személyiség-tényezőket foglal magába, amelyek a magas szintű teljesítményhez az energiát biztosítják.
• elmélyült érdeklődés, lelkesedés képessége,
• bizonyos témákban meglepő mennyiségű ismeret,
• kitartás, állhatatosság, önállóság, gyakran makacsság,
• belső motiváció, érdeklődés - vezéreltség,
• önbizalom, én-erő, hit saját képességükben,
• magas célok kitűzése az adott témában, területen.
• önkritika, változó reakció mások kritikájára.
A képességek bármilyen magas szintre is fejlődnek, e háttértényezők fejlettsége nélkül nincs magas szintű teljesítmény.
Tehetségesnek tehát azok tekinthetők, akik kiváló adottságaik – a négy fenti összetevő ötvözeteként - alapján magas szintű teljesítményre képesek az élet valamely tevékenységi területén.
A CZEIZEL - FÉLE TEHETSÉGMODELL
A Czeizel - féle tehetségmodell komplexebb látásmódjával képletesen ad eligazítást a mai időknek megfelelő hatékonyságú tehetséggondozás struktúrájára nézve.
A belső körök, a személyiségen belüli, egymásra ható, fő területeket jelölik.
A kivételes szellemi teljesítményért felelős négy mentális faktor mindegyike két részre bontható. A veleszületett adottságokra, amelyek azután az ezeket befolyásoló külső hatások révén válnak képességgé.
A veleszületett komponens részesedése, az örökletesség kiszámítható a szellemi képességek eredetében, noha arányuk az egyes mentális jellegekben eltérő. Az általános értelmesség létrejöttében 50-67%-ra teszik arányukat (tehát a maradék 33-50%-ért a környezeti hatások felelősek). Néhány speciális szellemi képesség kialakulásában igen jelentős az örökletesség részesedése. Az abszolút hallás, ami a zenei tehetség egyik jelzője lehet, valószínűleg 100%-osan örökletesen meghatározott. A kivételes matematikai és a költői képesség eredetében is 90% feletti az örökletesség. A kreativitás is veleszületett, de fejleszthető vagy éppen elnyomható adottságnak tűnik. Sajnos a jelenlegi iskolai gyakorlat inkább korlátozza a gyermekek kreativitását, vagyis sok gyermek az iskolarendszerbe történő belépésekor kreatívabb, mint annak befejezésekor. Végül a motiváció is szerteágazó, komplex jelenség, amin belül az újabban EQ (emocionális quociens) rövidítéssel jelzett faktort is számottevő mértékben örökletesen meghatározottnak találták.
A köröket körülölelő négyszög azt a szociális mezőt jelöli, mely a tehetség kibontakozását elsődlegesen határozza meg. A külső hatások között ugyancsak négy kategória emelhető ki: a család, az iskola, a kortárscsoportok és az általános társadalmi környezet (elvárások, lehetőségek, divatok )
A szociális mező részeinek külön-külön is feladatai vannak. Így kiemelten, az iskola és a család tehetséggondozó műhelyként is funkcionál, persze csak abban az esetben, ha felkészült pedagógusok és szülők alkotják ezeket a műhelyeket.
Mindezek ismeretében lehet a talentum 2 x 4 faktoros modelljét értelmezni . Egyrészt mind a négy mentális képesség a genetikai adottságok (örökletesség) és a környezeti hatások (tanultság) eredőjeképpen alakul ki, tehát mindegyikükben külön-külön érvényesül a P = G E összefüggés. Másrészt a kivételes tehetség veleszületett, főleg genetikai eredetű, de megnyilvánulásának külső feltételei vannak, amit kihívó és/vagy serkentő környezetnek minősíthetünk és amelyek végül is eldöntik, hogy mi válik valóra a legnagyobb természeti kincsből, az emberi tehetségből.
Anélkül, hogy a tehetséggondozás szereplőinek specifikus feladatait meghatároznánk, láthatjuk, hogy mindegyik szereplő a társadalom része. Tehát ahhoz, hogy mind a kiemelt nevelési színterek, mind pedig az egész társadalmi környezet a tehetséggondozás és tehetségfejlesztéshez megfelelő környezetet tudjon biztosítani, az egész társadalom szemléletét és „tehetségviszonyát” erősítenünk, alakítanunk kell!
Abban, hogy a társadalom a tehetséggondozás számára elengedhetetlenül szükséges környezetet biztosítsa, mindenkinek, aki a társadalom alakításában szerepet vállal, lehetősége, és így felelőssége van.
