Pécsi Tudományegyetem

Központi Regionális és Európai Tehetségpont


Tehetség

szerző: Aknai Péter | 2015. április 16. 14:34 | 132 megtekintés
Nyomtatóbarát változatPDF változat

Mi a tehetség?

Kezdetben a sikeres embereket, így a legmagasabb rangúakat, a legjobb tanulókat, a leggazdagabbakat sorolták ide. Később a különböző intelligencia - tesztekben a legmagasabb pontszámot elérőket vélték a legtehetségesebbeknek. Jelenleg sokkal bonyolultabbnak tartjuk a tehetség - talentum eredetét, semhogy egyetlen megközelítés alapján meghatározható lenne. Egyszerűen, a józan ész alapján végiggondolva a tehetség fogalmát, öt kritériumot érdemes kiemelni:
(1) a tehetség potenciát, lehetőséget, ígéretet, reményt, esélyt jelent
(2) valamelyik emberi tevékenységi körben
(3) olyan kiemelkedő teljesítményre, amely
(4) társadalmilag hasznos és amely
(5) megelégedettséggel, örömérzéssel, tehát sikerélménnyel jár elérője számára.

 

Harsányi István klasszikus meghatározása szerint:

 „Tehetségen azt a velünk született adottságokra épülő, majd gyakorlás, céltudatos fejlesztés által kibontakoztatott képességet értjük, amely az emberi tevékenység egy bizonyos vagy több területén az átlagosat messze túlhaladó teljesítményeket tud létre hozni." 
 
A tehetséget leíró teóriákból sokféle látott napvilágot, ma legáltalánosabban a Renzulli-féle az elfogadott.  Ez a modell négy összetevőjét emeli ki a tehetségnek:

- átlag feletti általános képességek,
- átlagot meghaladó speciális képességek,
- kreativitás,
- feladat iránti elkötelezettség.

 

Átlag feletti képességek:

  • magas szintű elvont gondolkodás, fogalomalkotás, kombinációkészség,
  • jó memória és beszédkészség,
  • kiváló matematikai logika, térbeli viszonyok átlátása,
  • speciális képességek (pl.: zenei, pszichomotoros stb.),
  • alkalmazkodóképesség, új helyzetben hamar feltalálja magát,
  • kritikus, független gondolkodás,
  • gyors, pontos, szelektív információfeldolgozás,
  • a lényeges és a lényegtelen dolgok megkülönböztetésének képessége.

 

Kreativitás: 

  • gördülékeny, rugalmas és eredeti gondolkodás,
  • ötletgazdagság, szokatlan feladat - és helyzetmegoldások,
  • az új, különös, akár irracionális gondolatok, alkotások, tevékenységek iránti fogékonyság,
  • kíváncsiság, merészség, szellemi játékosság, kockázatvállalás,
  • nonkonformizmus,
  • a bizonytalan helyzetek toleranciája, humorérzék.

Ezek az összetevők is meghatározók a tehetség funkcionálásában, hiszen a tehetségre egyebek között éppen az jellemző, hogy problémahelyzetekben új megoldásokat talál, s ez kreatív képességek nélkül elképzelhetetlen.

 

Motiváció 

(feladat iránti elkötelezettség): olyan személyiség-tényezőket foglal magába, amelyek a magas szintű teljesítményhez az energiát biztosítják.

  • elmélyült érdeklődés, lelkesedés képessége,
  • bizonyos témákban meglepő mennyiségű ismeret,
  • kitartás, állhatatosság, önállóság, gyakran makacsság,
  • belső motiváció, érdeklődés - vezéreltség,
  • önbizalom, én-erő, hit saját képességükben,
  • magas célok kitűzése az adott témában, területen.
  • önkritika, változó reakció mások kritikájára.

A képességek bármilyen magas szintre is fejlődnek, e háttértényezők fejlettsége nélkül nincs magas szintű teljesítmény.

Tehetségesnek tehát azok tekinthetők, akik kiváló adottságaik – a négy fenti összetevő ötvözeteként - alapján magas szintű teljesítményre képesek az élet valamely tevékenységi területén. 
 
A CZEIZEL - FÉLE TEHETSÉGMODELL 
A Czeizel - féle tehetségmodell komplexebb látásmódjával képletesen ad eligazítást a mai időknek megfelelő hatékonyságú tehetséggondozás struktúrájára nézve.

 
A belső körök, a személyiségen belüli, egymásra ható, fő területeket jelölik. 
A kivételes szellemi teljesítményért felelős négy mentális faktor mindegyike két részre bontható. A veleszületett adottságokra, amelyek azután az ezeket befolyásoló külső hatások révén válnak képességgé. 

A veleszületett komponens részesedése, az örökletesség kiszámítható a szellemi képességek eredetében, noha arányuk az egyes mentális jellegekben eltérő. Az általános értelmesség létrejöttében 50-67%-ra teszik arányukat (tehát a maradék 33-50%-ért a környezeti hatások felelősek). Néhány speciális szellemi képesség kialakulásában igen jelentős az örökletesség részesedése. Az abszolút hallás, ami a zenei tehetség egyik jelzője lehet, valószínűleg 100%-osan örökletesen meghatározott. A kivételes matematikai és a költői képesség eredetében is 90% feletti az örökletesség. A kreativitás is veleszületett, de fejleszthető vagy éppen elnyomható adottságnak tűnik. Sajnos a jelenlegi iskolai gyakorlat inkább korlátozza a gyermekek kreativitását, vagyis sok gyermek az iskolarendszerbe történő belépésekor kreatívabb, mint annak befejezésekor. Végül a motiváció is szerteágazó, komplex jelenség, amin belül az újabban EQ (emocionális quociens) rövidítéssel jelzett faktort is számottevő mértékben örökletesen meghatározottnak találták.

A köröket körülölelő négyszög azt a szociális mezőt jelöli, mely a tehetség kibontakozását elsődlegesen határozza meg. A külső hatások között ugyancsak négy kategória emelhető ki: a család, az iskola, a kortárscsoportok és az általános társadalmi környezet (elvárások, lehetőségek, divatok ) 
A szociális mező részeinek külön-külön is feladatai vannak. Így kiemelten, az iskola és a család tehetséggondozó műhelyként is funkcionál, persze csak abban az esetben, ha felkészült pedagógusok és szülők alkotják ezeket a műhelyeket. 

Mindezek ismeretében lehet a talentum 2 x 4 faktoros modelljét értelmezni . Egyrészt mind a négy mentális képesség a genetikai adottságok (örökletesség) és a környezeti hatások (tanultság) eredőjeképpen alakul ki, tehát mindegyikükben külön-külön érvényesül a P = G  E összefüggés. Másrészt a kivételes tehetség veleszületett, főleg genetikai eredetű, de megnyilvánulásának külső feltételei vannak, amit kihívó és/vagy serkentő környezetnek minősíthetünk és amelyek végül is eldöntik, hogy mi válik valóra a legnagyobb természeti kincsből, az emberi tehetségből.
 Anélkül, hogy a tehetséggondozás szereplőinek specifikus feladatait meghatároznánk, láthatjuk, hogy mindegyik szereplő a társadalom része. Tehát ahhoz, hogy mind a kiemelt nevelési színterek, mind pedig az egész társadalmi környezet a tehetséggondozás és tehetségfejlesztéshez megfelelő környezetet tudjon biztosítani, az egész társadalom szemléletét és „tehetségviszonyát” erősítenünk, alakítanunk kell! 

Abban, hogy a társadalom a tehetséggondozás számára elengedhetetlenül szükséges környezetet biztosítsa, mindenkinek, aki a társadalom alakításában szerepet vállal, lehetősége, és így felelőssége van.